A dokumentumműfajokhoz írt forgatókönyv egyszerre kívánja meg az alkotótól a filmes előismereteket, vagy legalább elképzeléseket, és az újságírói szakmához való vonzódást. Az alkotó elsősorban képekben mond el egy közérdekű témát.
A riport műfaji sajátosságait elolvashatjátok a publicisztikai műfajoknál, az ott található szabályok mind állnak a riportforgatókönyv esetében is. A jelentős különbség az, hogy a riportforgatókönyv írója elsősorban képekben gondolkodik, amelyek leforgathatóak (szóval, izgalmas dolog lehet a Himaláján lakó medvékről riportot írni, de nem nagy a valószínűsége, hogy ezt valóra tudjátok váltani).
A riportforgatókönyvet oszthatjuk jelenetekre, bár a 3-5 perces határidő két-három jelenetnél biztosan nem enged meg többet (egy gépelt oldal körülbelül 2 percnek felel meg).
A legkézenfekvőbb, ha egy előszóban, amely akár el is hangozhat a riport előtt körvonalazzátok, milyen témával fogtok riportotokban foglalkozni.
Ezután kövekezhet az általatok megálmodott riport részletes leírása. Minden jelenet előtt egy címsorban kell jelezni, hol történik a forgatás, nappal vagy éjszaka van, és hogy külső vagy belső felvételről van szó. A jelenetek leírásába minden adat belefér, amit be tudtatok gyűjteni, akár még a helyszínek fényképei is. Természetesen az interjúalanyok, az alanyok térbeli elhelyezkedése, a fedőképek – mind bele kell, hogy kerüljenek, természetesen abban a sorrendben, ahogy látni fogjuk őket a filmen.
Az alanyokkal készült interjút persze nem írhatjuk meg előre. Körvonalazva azonban az előzetes kutatások és tudakolózás alapján megrajzolhatjuk, körülbelül milyen irányba fog folyni a beszélgetés, sőt, akár a kérdéseket is beleírhatjuk a forgatókönyvbe.
A fontos, hogy a riportforgatókönyv írója megpróbálja elsősorban képekben meghatározni témáját, mondanivalóját, és csak másodlagos eszközként használja a saját szóbeli kommentárját, vagy az alanyok monológját.
(az itt következő példa-forgatókönyv Lénárd Róbert A varázsló hagyatéka című dokumentum-rövidfilmjének első oldala)
Prológus
Néhány szó a főszereplőről (a képernyőn fehér alapon jelenik meg, egy időben Bartók 76. szonátájának megszólalásával):
XY az újvidéki bölcsészkar végzős tanulója. Szenvedélyesen szereti az irodalomtörténetet, különösen azt a részét, amely szülővárosához, Szabadkához köti.
Szabadidejében Szabadka utcáin Csáth Géza emlékét keresi.
Ott, ahol mi csak szürke épületeket, modern és steril szobákat, leromlott kertecskét figyelünk meg, ő meséket lát a múlt század elejéről.
Megjelenik a cím: A VARÁZSLÓ HAGYATÉKA.
A kép elsötétül.
Csáth valahai otthona, nappal/belső
XY közelképe. Csáthról beszél, és az ópiumfüggőségről, az író haláláról. Aztán szóba hozzuk a különös viszonyt, amely őt és Csáthot egymáshoz köti.
Féközeliben láthatjuk XY-t, az író valahai szobájában, amely most orvosi rendelő váróterme. Figyeli a falakat, körbejárja a termet. A mennyezeten láthatók még a valaha itt állt falak maradványai.
XY egymásnak tolt székeken fekszik, a kezében könyv.
Miközben megszólal XY hangja a képek felett, mi végigpásztázzuk a termet a legapróbb részletekig, amelyek az épp elhangzó novellarészletre emlékeztethetnek.
„A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól – hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott.”
Kis szünet a szövegben. XY arcát láthatjuk egészen közelről, ahogy a könyvet mellére borítja és lehunyja a szemét. Lassú elsötétedés.
„Hanyatt dőlt két székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.”