Néprajzi pályázat segédanyaga

1. Téma: (Élet)történetek a fotók tükrében

A) altéma: Jelenkutatás – a mai és régimódi fényképezés. Szerepek, helyzetek felcserélődése. 

Miben változott és mi a különbség a nagyszüleim, dédszüleim idejében készült képeknek a mai fényképektől?

B) altéma: (Élet)történetek a környezetemben.

Milyen történeteket árul el nagyszüleim, dédszüleim fényképalbuma? Konkrét eseményt? Mikre lehet következtetni? Képes egy fényképalbum egy élettörténetet, életutat felállítani?

A fénykép legalapvetőbb célja, hogy megörökítsen, elkapjon egy adott pillanatot. Azt, ami a gomb lenyomásának pillanata után már múlt. A fénykép bizonyíték és élménytárgy. Dokumentál és tanúskodik. A fénykép egyik legnagyobb hatalma, hogy lehetőséget nyújt az elkapott pillanatok megvizsgálására. Narrációs szerepet tölt be: történetet, életet, emléket mesél el. Mi olvasható ki egy fényképből? Az egyén életében, társadalmi kapcsolataiban, családi körében megélt pillanatokat, élményeket prezentálja a fotó, mely az életének csak egy nagyon kicsi szegmensét mutatja be. Mennyire tud egy fénykép hiteles maradni a környezetében? Milyen szerepet tölt be? Hol tároljuk a fontos képeket? Elfoglalt helyük: fényképalbumban a fiók mélyén vagy szem előtt? A fénykép, mint vizuális forma képes megmutatni olyan tartalmakat, melyeket az írott szövegek nem: egy öreg, ráncos arc, családi fotók, ünnepek, az emberek fényképeken való elhelyezkedése, társadalmi kapcsolatok, státuszok, szerepek, identitás.

A dolgozathoz csatolandó a vizsgált fényképek szkennelt vagy jó minőségű, lefotózott változata. 

Ajánlott irodalom:

KLAMÁR Zoltán. 1978. Fényképezés, vizualitás, művészet. Új Symposion. 159–160 szám. 14. évf. 309–314.

SZALMA Anna-Mária. 2014. A fénykép a mindennapi életben - Fényképkorpuszok antropológiai elemzése. Emberek és kontextusok 10. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár.

SZALMA Anna-Mária. 2006. A fénykép mint narratívum. Kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére. IX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. BabeŞ-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék. Kolozsvár.

 

2. Téma: Terek, emlékjelek és térhasználat

Minden településen találhatóak olyan épített emléjelek, emlékművek és szakrális kisemlékek (emlékkeresztek), melyek a helyi történelem tárgyiasított lenyomatainak tekinthetők. A körülöttük kialakított terek és azok használata – például különféle rendezvények alkalmával, illetve a hétköznapokban – pedig betekintést nyújtanak az egyének és csoportok múlthoz fűződő viszonyaiba, a múlt pozitív és negatív megítéléseibe és a mögöttük rejlő motivációkba és elgondolásokba. 

A néprajzkutatók és kulturális antropológusok a terek, emlékjelek és a térhasználat vizsgálata során interjúkat készítenek, miközben szeretnék feltárni az emlékállítás társadalmi és politikai körülményeit, az abban cselekvően résztvevők kilétét és szándékait, leírni és elemezni a körülöttük zajló emlékezeti rítusokat, megemlékezéseket, s mindezzel betekintést nyújtani egy adott település helyi múlthoz fűződő viszonyaiba. 

Várjuk a településen állított keresztekkel, szobrokkal, emlékművekkel, emlékparkokkal, emlékházakkal kapcsolatos kutatások

Ajánlott irodalom:

KLAMÁR Zoltán. 2006. Jelek a térben. A Magyarkanizsán élő etnikumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században. Múzeumi kutatások Csongrád megyében. 2006., p. 59–72.